Elara hangja lágy volt és édes, szépsége pedig csak felerősítette szavainak őszinteségét. Pillanatok alatt levette a lábáról az asztalnál ülő idősebbeket.

A vacsora nevetéssel és melegséggel telt. Elara, aki alig várta, hogy kimutassa tiszteletét, szívből jövő figyelemmel mondott pohárköszöntőt minden egyes idős rokonnak, és annyit ivott, hogy kissé a fejébe szállt az ital.

– Elara, nem gondoltam