Halántékát dörzsölve Stella halkan káromkodott egyet.

Épp ekkor sietett vissza egy szobalány, de nem volt a kezében az ital, amit Stella kért.

– Asszonyom… kértem a konyhát, hogy készítsenek Önnek egy friss csészével, de az még egy kis időbe telik. – A szobalány arca sápadt és feszült volt.

– Hogy érted ezt? Nem megmondtam, hogy mire felébredek, legyen kész? Elment az eszed?

– Nem erről van szó… –