De abban a pillanatban, ahogy benyitott az ajtón, ami fogadta, az egy csendes, koromsötét otthon volt.

Elara nem tudta megállni, hogy ne érezzen egy csipetnyi meglepetést.

A nappali hatalmas, padlótól a mennyezetig érő ablakai felfogták a város fényeit, és hagyták, hogy azok lágyan elterüljenek a kanapé melletti szőnyegen.

A lakás... üresnek tűnt.

– Sebastian?

Valamiért finom nyugtalanság kúszott