– Hm. Menjünk vissza.

Ezúttal Caleb nem várta meg, amíg az asszisztense befejezi a mondandóját.

Elegendő ideig várt.

A lány nem jött el.

Caleb lehajtotta a fejét, és tett néhány lépést előre, majd hirtelen egy finom lökést érzett a mellkasán.

Felnézett. Ott volt ő. Willa, akit csuromvizesre áztatott az eső, közvetlenül előtte állt, tenyere lágyan a szívére simult, finoman visszaterelve őt.

– Caleb