Az óraütés végigvisszhangzott a szobában. – Azt hiszem, ideje ebédelni – mondta Kaelie, miközben felállt a helyéről, hálát adva, hogy elérkezett az idő.

– Tökéletes, majd' éhen halok – jelentette ki Davian herceg, amint az ajtó felé vették az irányt.

A csoport tagjai láthatóan megkönnyebbültek, hogy már nem kell építészetről és festményekről szóló beszélgetésekben részt venniük. Úgy tűnt, a férfia