Az eső dobolt az üvegen, ahogy egyre intenzívebbé vált. Az idő múlásával ez volt az egyetlen hallható zaj, leszámítva a papírlapok időnkénti zizegését.

A lezárás sikeres volt. A vacsoraidő már régen elmúlt, de senki sem evett; csak ültek és vártak. Néhány felderítőt kint hagytak, hogy figyeljék a mozgást, és azonnal értesítsék őket.

„A második felderítőcsapat kijutott a területünkről” – jelentette