(**Silas**)

Amikor másnap reggel felébredek, Elara még mindig mellettem fekszik, a lába a derekamon átvetve, a keze a szívemen pihen. A paplan a csípőjéig csúszott, kínzóan csodálatos rálátást engedve gyönyörű melleire. Ahogy felemelem a kezem, hogy végigsimítsak az arcán, zajt hallok a folyosóról.

Gyorsan felhúzom a takarót, hogy betakarjam, felkapom a pizsamanadrágomat a földről, majd magamra