ADELINE

„Hogy átadjam neki a saját meghívóját. Talán elhozhatná az igazi barátnőjét is kísérőnek.”

Áh.

A szó megakad a torkomon, és a mellkasomban lévő szorítás végre értelmet nyer.

Természetesen.

Természetesen nem miattam jött ide.

Annyira vágytam a vigaszra és némi szeretetmorzsára, hogy én...

Istenem, olyan butának érzem magam, amiért egyáltalán megfordult a fejemben, amiért egyáltalán reményke