ADELINE

Mire végre felébredek, már Chicagóban vagyunk.

Pislogok, próbálom lerázni magamról az álom ködét, de ekkor rájövök –

Túlságosan közel vagyok Reidhez.

Gyakorlatilag hozzá préselem magam.

Az arcom a vállán pihen, a kezem valahol a mellkasa közelében, és – ó, Istenem – a karja az ölemben pihen, mintha csak úgy ott kötött volna ki.

A forróság elönti az arcomat, ahogy túl hirtelen felülök.

Reid