Bámulom az ágyat.

Az egy szem ágyat.

A tagadhatatlanul puha, luxuskivitelű, erre a helyzetre nézve pedig túlságosan is kicsi ágyat.

De akkor is csak egy ágy.

Nem tudom, nevessek-e vagy sírjak.

Logikusan gondolkodva számítanom kellett volna erre. Semmi értelme nem lett volna, ha külön ágyat adnak nekünk, de az arcom mégis lángra lobban a gondolattól, hogy...

Hogy...

Egy ágyon osztozzam Reiddel.

Nem