Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
A medence már tömve van, mire odaérünk. A nap magasan jár az égen, aranyló fényt árasztva mindenre. Nevetés és csobbanás visszhangzik a levegőben, keveredve a klór és a kókuszos naptej illatával.
Briony vesz észre minket először, hevesen integetve egy nyugágyról. – Na, végre! Már épp keresőcsapatot akartam küldeni.
Hazudik, természetesen. Briony akkor sem mozdult volna ki abból a székből, ha az él