ADELINE

A csendtől borzong a bőröm.

Idegesen dobogok az ujjaimmal a korláton, miközben Caspian szótlan marad a vonal túlsó végén. Néhány hosszú, bizonytalan másodperc telik el, mire végre hallom, ahogy kifújja a levegőt: – Ó.

– Igen.

– Öm... basszus. Sajnálom. Én csak... egyáltalán nem számítottam erre. – Úgy hangzik, mint aki kapkod, a szavai egymásba botlanak. – Hogy vagy? Várj – nem, ez egyálta