REID

Adeline a vállamnak dőlve felhorkan, de gyengéden elhúzódik, egy halk mosollyal megbök, mielőtt odaülne Briony mellé. Egy szót sem szól – egyikük sem –, de valamiféle könnyed csend telepszik közéjük; olyan, amihez nem kell engedély vagy bocsánatkérés.

Isznak. Lassan. Csendben. Vállat vállnak vetve, nem egymás felé fordulva, de nem is magányosan.

Délután három óra negyvenhét percre két nőm is