KATYA

A bent zajló káosz közepette senki sem veszi észre, amikor kisurranok. Nikolaj szállodája elé megyek, hogy megvárjam a fuvaromat, a sarkam kopog a járdán.

Hidegebb van a szokásosnál. Nem mintha számítana – a telefonom csörögni kezd, és jól bemelegít.

Anyám.

Tökéletes. Felveszem, főleg azért, mert kell egy ok, hogy dühös maradjak. És ő hozza is a formáját.

– Mindig szégyent kell hoznod ránk?!