Megpördülök.

Egy törölközőbe van csavarva, egy másik a haján, és a szemei…

Istenem, a szemei egyáltalán nem hasonlítanak arra a lányra, akit ismerek.

Fáradtak. Védekezőek.

– Én… – kezdem, de nem jönnek a szavak.

Beljebb lép a szobába, meg sem próbálja palástolni az arcán lévő dühöt. – Komolyan, Ade? Már a cuccaim között kotorászol?

Lassan leeresztem a tájékoztatókat. – Nem… nem akartam…

– De, akar