KATYA

A pillanatban, ahogy a lakásom ajtaja bezáródik mögöttünk, máris a falnak szorulok. A szája az enyémen, az egyik erős keze a fán nyugszik a fejem mellett, a másik a derekamon, mintha évek óta erre várna. A csókba belelihegek, félig nevetve, félig éhesen, úgy rángatom a zakója hajtókáját, mintha magamba akarnám húzni.

Istenem, végre.

A levegő köztünk eddig csak ugratásokkal, majdnem-pillanato