ADELINE

A déjá vu pofonként ér.

– Inkább ne – mondom, és rászegezem a tekintetem. – Itt is tökéletesen jól érzem magam.

A mosolya megbicsaklik. Úgy fújja ki a levegőt, mintha a világ minden súlya az ő vállát nyomná. – Tudom, hogy elszúrtam, Addie. Meg sem próbálom megvédeni magam. Csak… – halkan koccanva leteszi a poharat, – …magyarázatot akarok adni.

– Nincs mit megmagyarázni, Brooks – horkantok