ELOWEN.

A nevetés és a zene távolinak tűnt. A legnagyobb udvart gyönyörűen átalakították, lámpásokkal, virágokkal és indákkal díszítették. Ezek végigkúsztak az asztalokon, az oszlopokon és a bútorokon. Két trón állt egy emelvényen, ahol most Theodor és én ültünk.

Még mindig viseltem a fátylamat, hogy elrejtse a nyakörvet. Az esküvőnk pillanata egyre közeledett…

A hosszú asztalok roskadoztak a húst