Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Most el kell menned. Még nem halhatsz meg. Még sok dolgod van – mondta apám. Hangja másodpercről másodpercre halkult, és a láng egyetlen pislákolásra csökkent.

– Annyira szeretlek, kicsikém – anyám szoros ölelésbe vont, homlokon csókolt, majd elengedett.

– Menj, Elara! Mindig veled leszünk – mondták kórusban.

Becsuktam a szemem, ahogy ott ültem. Már éreztem a húzóerőt, ami visszarántott a való v