– Te is engem, Elara. Valahogy mindig sikerül sokkolnod – mondta, még mindig izzó tekintettel nézve rám. Mostanra már szó szerint görcsben állt a gyomrom.

– Nekem mindig sikerül meglepni téged? Hogyan? Én vagyok a legérdektelenebb ember, akit ismerek – kérdeztem tőle őszinte zavarral. Azon tűnődtem, hogyan tehetném ezt, hiszen nem jutott eszembe semmi meglepő vagy izgalmas, amit tettem volna. Sőt,