ELARA NÉZŐPONTJA

– Luna Corrine – üdvözöltem a vártnál sokkal nyugodtabban; a hangom még csak meg sem remegett.

– Micsoda pofátlanság tőled, hogy nem csak beteszed a lábad a házamba, de még ide is be mersz jönni! – mennydörögte előttünk, miközben szorosan ökölbe szorította a kezét.

– Ó, csak úgy gondoltam, szép dolog lenne részemről, ha beugranék, hogy köszönjek a családnak – mondtam neki olyan kö