„Holnap elmegyek.”

„Úgy érted, mindketten megyünk valahova?” – kérdezte összevont szemöldökkel, még mindig nem fogadva el, amit mondtam. Nagy barna szemei reménykedve keresték a tekintetemet, bízva abban, hogy együtt megyünk el. Megharaptam a szám szélét belülről, hogy visszatartsam a zokogást. Most nem sírhatok. Meg kell értetnem vele, hogy nem vihetem magammal.

„Nem, csak én megyek el” – mondtam