„A királyunk.”

Megtorpantam e két szó hallatán. A tekintetemet a földre szegeztem. Ennyi elég volt ahhoz, hogy minden boldogság elillanjon belőlem, amit az apró sikereim felett éreztem. Harapdálni kezdtem az alsó ajkamat. Miért jön velünk ebédelni? Soha nem tette még, akkor most hirtelen miért? Egész nap egész nyugodt voltam, mert újra figyelmen kívül hagyott, de most megint kezdődik. Nem akarok v