Vajon nem csak egy álom volt?

Térdre rogytam a kavicsos földön. Apró kövek fúródtak a térdembe. Éles fájdalom hasított végig a testemen, de ez semmi volt ahhoz képest, amit a szívemben éreztem. Az a fájdalom elviselhetetlen volt. Kínzó zokogás tört fel a torkomból, és a tekintetem a napra szegeződött. A napsugarak már bántották a szememet, mégsem voltam hajlandó lehunyni őket. Újabb könnyek gördü