Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Fogalmam sem volt róla, hogy a sors már az utolsó lélegzetvételünkig egymáshoz láncolt minket.
Csendben ettünk. Még mindig elmerült mély gondolataiban, tudtam a hallgatásából. Alapjáraton sem volt beszédes típus, de most szörnyen szótlanabb volt a szokásosnál. Nem tudom, mi jár a fejében. Nem tudom, mi bántja ennyire. Elmondaná, ha megkérdezném? Csak néztem őt. Ott ültünk, amíg a tűz ki nem hunyt.