142|Légy jó kislány, és küzdj.

Elara szemszöge

Nyxa hangja hirtelen betöltötte az elmémet, élesen és tisztán. A világ elhalványult előttem, és láttam őt, amint a trónja szélén ül, tartása merev, szeme komoly, ajka pedig mély ráncba rándul. Aurája sűrűn gomolygott körülötte, nehéz volt és fojtogató, cseppet sem hasonlított a szokásos ugratós énjére.

Ezúttal bosszúsnak tűnt.

– Micsoda? – kérdeztem,