147 | Egy érzelem

Soren szemszöge

Olyan ember voltam, aki semmit sem érzett, mégis mindenről gondolkodott.

„Soren, Soren. Unatkozom. Játssz velem!”

mondta volna Kellan, duzzogva az unalomtól, az ajkait biggyesztve bámult rám. De a szemem soha nem vette le a kezemben lévő könyvről.

Játék?

A szó visszhangzott az elmémben, miközben feldolgoztam.

Semmi.

Semmi izgalom.

Semmi érzelemcsíra.

Csak… semmi.