LYRA.

„Declan...” – buja nyögés tört fel belőlem, ahogy Declan a nyakam bőrét szívta, miközben a csípője ütemesen mozgott, vastag farkát újra és újra belém verve. A végletekig tágított, de nem bántam. A fájdalom és a gyönyör, amit adott, mindent elsöprő volt. Minden lehetséges módon uralta a testemet, én pedig minden másodpercét élveztem.

Fogalmam sem volt, hányszor tett magáévá az éjszaka folyamá