– Caleb, kérlek, csak hagyj békén – könyörögtem. A szívem a torkomban dobogott. Sötét volt az apró fürdőszobában, de a kintről beszűrődő holdfényben tisztán láttam Caleb arcát. Szinte... őrültnek tűnt.

– Akkor hagylak békén, amint elmondod, miért döntöttél úgy, hogy a bátyámra veted magad – mondta Caleb, a szája pedig kemény vonallá rándult. Semmi érzelem nem tükröződött az arcán, és ez az érzelem