Roman a nőstényfarkas felé fordult, szemöldökét kíváncsian felhúzva. Egy apró mosoly játszott az ajkán. „Roman vagyok” – felelte könnyedén. Egy rövid szünet következett. Most komolyan? Ennyit tudott csak mondani?

Köhögtem egyet, és megszorítottam a kezét. Erősen. Roman lenézett rám, és bűnbánó pillantást vetett felém. „Ő pedig itt Tessa, a párom.”

Sierra végigmért tetőtől talpig, egy gúnyos fintor