Elowen

Maddox és én néma csendben vacsoráztunk. Hozott nekem csokoládét, én pedig igyekeztem elérni, hogy jól érezze magát.

„Sajnálom a viselkedésemet” – kértem bocsánatot, ő pedig gyanakodva nézett rám, amiből tudtam, hogy jobban meg kell próbálnom. „Igazad van. Nem kellene bűntudatot ébresztenem benned emiatt. Végtére is én voltam az, aki segítségért fordult hozzád” – mondtam, és krokodilkönnyek