16. fejezet – Hol vannak a kulcsok?

Mivel az éjszakai forgalom meglehetősen gyér volt, végül egy óra elteltével elérte a városközpontban található Wisteria Rezidenciát.

A Wisteria Rezidencia Oakhaven City egyik legexkluzívabb lakóparkja volt, ahol minden négyzetméternyi föld vagyonokba került. Ez nem az a hely volt, amit egy átlagos gazdag ember megengedhetett magának, és társadalmi rang nélkül sem volt egyszerű itt ingatlanhoz jutni. Elowen úgy hallotta, hogy a komplexumot a Blackwood Enterprises fejlesztette két évvel ezelőtt, és már a tervezési szakaszban az összes lakás gazdára talált. Annak idején Evie is szeretett volna itt egy lakást Juliannek és neki nászajándékba, de sajnos nem sikerült bejutnia a vásárlók közé.

Miután Elowen letette a telefont, Julian nem hívta újra. Ezen elszomorodva, önkicsinylő mosolyra húzódott a szája.

Amikor a biztonsági őrök meglátták az autót, amit vezetett, gyorsan felnyitották a sorompót, és intettek neki. Így minden korlátozás nélkül behajthatott a mélygarázsba.

Miután leparkolt, Elowen tanácstalanul állt.

Dom több mint száznyolcvan centi magas férfi volt. Habár nem volt olyan tagbaszakadt, mint egy súlyemelő, határozottan az a típus volt, aki ruhában vékonyabbnak tűnt, de félmeztelenül igencsak izmos lehetett. Ráadásul most teljesen részeg volt, így az ereje is elhagyta.

A garázsban sok sportautó állt, de egy lélek sem volt a közelben.

Elowen nem merte őt magára hagyni, hogy segítséget kérjen valakitől. Így hát összeszorította a fogát, kinyitotta az ajtót, és megpróbálta kisegíteni Domot a kocsiból.

Habár a férfi annyira részeg volt, hogy már fel sem ismerte a lányt, még valamennyire a tudatánál volt.

Amikor Elowen megtámasztotta, Dom érezte, hogy ki kell szállnia.

Amint mindkét lába földet ért, mindketten megbillentek, így Elowen gyorsan az autóba kapaszkodott támaszért. Végül sikerült visszanyernie az egyensúlyát.

– Látva, mennyi energiát fektetek ebbe, mit szólnál, ha a jövőben több profitot adnál a Sterling Globalnak, ha megkapom az Azúr-öböl projektet?

Elowen tudta, hogy Dom aligha hallja őt, így csak az orra alatt mormogta, miközben a lábával behúzta az autó ajtaját. Nem vette észre, hogy Dom ajka halvány mosolyra rándult, pedig addig mozdulatlanul, csukott szemmel feküdt.

– Olyan nehéz vagy…

Elowen tett pár lépést Domot támogatva. Miután meggyőződött róla, hogy az autó zárva van, a lift felé indult.

A múltban csak Juliannel volt fizikai érintkezése, ezért most kissé feszélyezve érezte magát, hogy egy számára idegen férfit ölel át. Szerencséjére a férfi öntudatlan volt, így a helyzet nem volt annyira kínos.

Amikor egy kis lépcsőhöz értek, Elowen tudat alatt lelassított. Épp csak letette volna a lábát, amikor hirtelen szédülés tört rá.

– Ó!

Elveszítette az egyensúlyát, és Dommal együtt a földre zuhant.

Nem volt benne biztos, hogy csak képzelte-e, de úgy érezte, egy kéz óvta a fejét az esés közben.

Egy halk nyögéssel közvetlenül Domra esett.

Ajkáról egy puha érzés futott végig az agyáig, menta és dohány frissítő ízét hozva magával.

Elowen szeme azonnal kikerekedett; nem számított rá, hogy az esés következtében közvetlenül szájon csókolja Domot.

Őszintén szólva, a férfinak jó illata volt. Elowen nem érzett viszolygást, de a helyzetük miatt ideges lett és elszégyellte magát. Gyorsan ellökte magát Domtól, és a még mindig a földön fekvő férfira nézett.

Dom nem festett túl jól, a garázs fényei alatt még sápadtabbnak tűnt. Még egy ekkora esés után sem ébredt fel, bár az összeráncolt homloka jelezte, hogy az ütődés fájdalmas volt.

Elowen tudat alatt megérintette az ajkát. Ekkor már nem tudta, hogy a láz vagy a szégyen miatt égett-e az arca. Bosszankodott magára, mert tudta, hogy nem hibáztathat senki mást. Ha Dom esik rá, valószínűleg sosem tudta volna leemelni magáról.

Összeszorított foggal Elowen újra felsegítette Domot.

Beléptek a liftbe, megnyomta a gombot, majd kiszálltak.

Kint azonban megtorpant. A Wisteria Rezidencia minden emeletén csak egy lakás volt. Levi viszont nem adta oda neki Dom lakáskulcsait. Ez azt jelenti… hogy a kulcsok Domnál vannak?

Elowen a férfi nadrágzsebére nézett, és érezte, hogy újra elönti a pír.

A falnak támaszkodott, és Domot is a falhoz nyomta, hogy felszabadítsa az egyik kezét.

Még Juliannel sem volt ilyen bizalmas fizikai kapcsolata. De mivel Dom öntudatlan volt, nagy valószínűséggel nem is fog emlékezni a mai napra. Így hát összeszedte minden bátorságát, és benyúlt Dom zsebébe.