Elowen egyenesen Dom szemébe nézett. Tekintete olyan békés és kedves volt, mint a hold egy őszi éjszakán. A türelmetlenség legkisebb jele sem mutatkozott rajta, és Dom nem tudta megmagyarázni, miért, de ezek a szemek képesek voltak lecsillapítani a dühét, és arra késztették, hogy öntudatlanul is higgyen a szavainak. Gyorsan elkapta a tekintetét.

Ezt észrevéve Elowen keserűséget és zsibbadást érzet