Evie tisztán érezte, mennyire sietett Alaric az utolsó néhány gézréteggel. Nem gondolt bele mélyebben, gyorsan begombolta az ingét, és azt mondta: – Akkor most visszamegyek.

Alaric, még mindig fél térden ereszkedve, leszegte a fejét, miközben elpakolta az egészségügyi készletet. Nem nézett rá. – Jó. Jó éjszakát.

Evie halkan felnevetett, ugratva őt: – Ehhez még kicsit korán van – csak fél nyolc múl