Evie őszinte tekintete táncot járt a meleg, aranyszínű fényben. Alaric behajlította a mutatóujját, és gyengéden megkocogtatta a lány homlokát. „Ne gondold túl” – mondta.

„Rendben” – felelte halkan Evie, a homlokát dörzsölgetve és mosolyogva. Alaric mellett teljes biztonságban érezte magát. Nem kellett mást tennie, mint hátradőlni, élvezni az ételt, és hagyni, hogy a férfi mindenről gondoskodjon.

„