Bastian

A nagybátyám nagy léptekkel jött végig a folyosón az irodájától a váróterem felé, ahol várakoztam. Szélesen mosolygott, és ölelésre tárta a karját. Elegáns, drága szürke öltönyt viselt, merész, szilvakék nyakkendővel és hozzáillő díszzsebkendővel.

– Unokaöcsém – mondta, és magához vont egy ölelésre.

– Declan nagybácsi. Régen láttuk egymást. – Viszonoztam a nyers üdvözlést, majd hátraléptem