Valeraine

„Itt is van” – mondta Declan széles, fogpasztareklámba illő vigyorral az arcán, amint befordult az irodám sarkán. „Az én szupersztárom.”

Hunyorgatva néztem a főnökömre, gúnyt keresve az arcán. De úgy tűnt, komolyan beszél. Nem válaszoltam, várva a magyarázatot erre a hirtelen dicséretáradatra és gyanús vidámságra.

„Most tettem le a telefont a letéti kezelő céggel.” Declan leült velem sze