– Minden rendben, főnök? – Barrett odaszaladt hozzám, izzadtan és lihegve, a késő délelőtti napfényben hunyorogva.

Felvontam rá az egyik szemöldököm. – Miért kérded?

Megvonta a vállát, és abba az irányba fordult, amerre én is néztem. Vállvetve álltunk, és figyeltük az embereink páros küzdelmét. – Csak egy érzés. Elég keményen hajtottad a srácokat az előbb.

– Bárcsak ne kellene. – Összeszűkítettem