Bastian

Épp Valeraine-nel leveleztem hülye vigyorral az arcomon, amikor a hálószobánk ajtaja felől közeledő léptek zaját hallottam, és azonnal haptákba vágtam magam.

Már nyitottam is az ajtót, mire a férfi a küszöbhöz ért. Épp felemelte a kezét, hogy kopogjon, de lefagyott, amikor meglátott. A palota egyik szolgálója volt, akit nem ismertem fel.

– Ó! – Ráijesztettem az alacsony emberkére. Kínosan