Az autóm pont akkor kanyarodott a padkához, amikor megpillantottam Bantiant, amint kiszáll egy Bentley vezetőüléséből, amivel a közelben parkolt le.

Egyenesen az ajtómhoz kocogott, megelőzve a sofőrömet az ajtónyitásban.

– Szia, gyönyörűm! – mondta, nyitott tenyérrel nyúlva felém.

– Jó időzítés. – Hagytam, hogy kisegítsen a hátsó ülésről, és elvegye az irattáskámat.

Természetesen kíváncsi voltam,