Valeraine

Éppen reggeliztünk, amikor Bastian furcsa pillantást vetett rám.

"Mi az?"

"Csak most jutott eszembe valami." Letette a villáját, megtörölte a száját, hátradőlt, és összehúzta a szemét. "Most kipróbálok valamit, jó?"

"Rendben."

És ekkor a legkülönösebb dolog történt. Olyan volt, mintha… kopogtattak volna egy ajtón. Az elmém falán lévő ajtón.

"Hűha. Ez mi volt?"

Bas arca mosolyra húzódott.