Valeraine

Elianának nehéz éjszakája volt. Fáradt volt, de túlságosan nyűgös ahhoz, hogy aludjon, és minden egyes alkalommal sírt, amikor megpróbáltam letenni. Gyanítottam, hogy a saját feszült energiám hat rá, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a kedvéért a lehető legnyugodtabb maradjak.

De halálra aggódtam magam Beatrix miatt. Tudtam, hogy a részvétele a ma esti beépített akcióban adja a le