Valeraine

A lakberendező egy vékony testalkatú nő volt, csillogó, vállig érő fekete hajjal, amelyet az egyik oldalon egy csinos bronz hajcsattal tűzött hátra, ami illett a stílusos blézeréhez. Óriási mosollyal üdvözölt. „Sajnálom” – mondta köszönés helyett. „Nagyon ideges vagyok, amiért találkozhatok Önnel, Fenség.”

„Kérem, hívjon Valeraine-nek.” Láttam az idegességet azon, ahogy a nő keze enyhén