Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Hamarosan visszajövök – ígértem, letekintve Valeraine kék szemébe.
– Tudom. – Megrázta a fejét, mintha most nem akarna ilyesmiket hallani.
Újra megcsókoltam. Ki tudja, mióta, de legalább tíz perce próbáltunk elbúcsúzni, ott állva az autó mellett, amelyik épp Barrettet és engem készült a repülőtérre vinni.
A zászlóalj többi része már elhagyta a palotát. A Bétám bent ült a kocsiban, türelmesen vár