Killian hosszú ideig dörzsölte a szemöldöke közét. Végül vérben forgó szemekkel a dohányzóasztalon lévő papírfecnire nézett.

Egy egyszerű papír volt, ami úgy nézett ki, mintha egy papírzsebkendős dobozból húzták volna ki. Ennek ellenére az írás rajta gyerekes volt, mégis volt benne valami határozottság.

„Miféle írás ez?”

„Egy férfié?” – bukott ki Fletcherből.

Killian elvörösödött szemében félelmetes tekintet villant, mintha alig bírná visszafogni magát a gyilkosságtól.

„Egy férfié? A szeretőjéé?”

Hogy is lehetne azt mondani, hogy az a férfi a szeretője? Sienna és Killian között már semmiféle kapcsolat nem volt. Mi több, a férfit inkább barátnak vagy kedvesnek kellene nevezni, semmiképpen sem szeretőnek.

Caleb nyersen folytatta: „Csak viccel, Mr. Sterling. Az a férfi nem lehet a szeretője. Szerintem inkább a barátja, vagy talán a férje...”

Csatt!

Mielőtt befejezhette volna a mondatot, egy tárgy csapódott az arcának.

„Férje, azt mondja? Találja meg ezt a személyt még ma, különben meg lesz büntetve!”

Iktelen haragra gerjedt, és dühösen meredt az asszisztensére. Haragjában olyan félelmetes volt, mint maga az ördög.

„Hogy?”

Fletcher remegő lábakon állt, miközben lassan kezdett derengeni benne a felismerés.

„Nem, Mr. Sterling. Tévedtem. Nem úgy értettem.”

„Tűnjön el a szemem elől!”

Végül Caleb lejött a hotel legfelső emeletéről, és elindult megkeresni az illetőt.

Amint elment, egy rövid szoknyás, tökéletesen kisminkelt nő tűnt fel a hotel hátuljánál. Nézte, ahogy elhagyja a szállodát; szemét neheztelés és gyűlölet töltötte el.

Nem haltál meg, Sienna?

Öt év telt el, és a halálod óta nem tudtam betenni a lábam a Sterling családba. Ami pedig azt a férfit illeti, soha többé nem említette azt az esetet. Azt hittem, jobb várni pár évet, és az idő mindent begyógyít. De most valójában előkerültél a semmiből, élve?

A nő arca eltorzult a dühtől, miközben csikorgatta a fogait.

Úgy tűnt, alig várja, hogy darabokra szaggassa Siennát.

Megfizetsz ezért, Sienna!

Az út jól telt. Estére Sienna és a két gyerek megérkezett Clara néni vidéki házához.

Clara néni valójában egy páciense volt, akit Sienna a Haven Orvosi Központban kezelt, miután Montclairbe érkezett.

Clara egy rejtélyes betegségben szenvedett. Amikor a nyugati orvoslás és kezelések nem hoztak javulást az állapotában, Siennához irányították, aki kínai orvoslással és akupunktúrával meggyógyította.

A felépülése után Clara gyakran hozott friss gyümölcsöt és zöldséget, amikor meglátogatta Siennát és a két gyereket, mivel volt egy farmja vidéken.

Az idő múlásával egyike lett azon kevés közeli barátnak, akiket ezen az idegen földön szereztek.

„Nancy, de nagyszerű! Tényleg elhoztad a kicsiket.”

Amint megérkeztek a farmra, Clara néni, aki korábban kapta Sienna hívását, boldogan szaladt eléjük üdvözölni őket.

„Néni, Vi is itt van. Vegyél fel, kérlek!”

Violet ezt a helyet szerette a legjobban. Amint meglátta Clarát, azonnal kiugrott az autóból, és kitárta pufók karjait egy ölelésre.

Clara szíve elolvadt a látványtól.

Azonnal felkapta a kislányt, és a karjába zárta.

A háromtagú család a farmon maradt, ahol Sienna úgy gondolta, egy ideig meghúzhatják magukat. Két nappal később egy telefonhívás érkezett.

„Nancy, Gemma néni keres a telefonon. Azt mondja, beszélni akar veled.”

Gemma néni? Gemma Prescott?

Gondolkodás nélkül Sienna felkelt, és bement a házba, hogy felvegye a telefont.

„Halló? Prescott?”

„Sienna, én... sajnálom. Nem akartalak elárulni. De azt mondták... azt mondták, megetetnek a cápákkal. Sienna, én... nem akarok meghalni...”

Senki sem gondolta volna, hogy Prescott fog telefonálni, és a telefonba zokogva könyörög az életéért.

Sienna arca elszürkült.

Ki akarja a cápákkal megetetni?

Killian? Az a gazember elment hozzá?

Annyira dühös volt, hogy majdnem kiejtette a kagylót a kezéből. Arca eltorzult a haragtól. „Hol vagy most?”

Gemma megszólalt: „Én...”

„Mondd meg neki, hogy csak harminc perce van. Ha addig nem jelenik meg, bedoblak a cápák közé!”

Mielőtt Gemma még egy szót szólhatott volna, egy baljós hang szólalt meg a vonal túlsó végén. Bár a távolból beszélt, Sienna érezte a gyilkos szándékot a hangjában.

Valóban az a gazember az.

Mit tegyek most? Nem hagyhatom magára Prescottot. Neki semmi köze ehhez!

Sienna remegett a dühtől. Végül lecsapta a telefont.

Killian, te szemétláda!