Kenzie szemszöge.

Oké, erre egyáltalán nem számítottam. Nem hiszem, hogy az Osztagunkban bárki is előre látta volna, és még mindig kissé értetlenül állok a dolog előtt.

Jett kapitány azon a ceremónián jelentette be a visszavonulását, amelyen az Osztag teljes jogú tagjává avattak volna, ám a bejelentése után a dolgok egy kicsit másképp alakultak.

Jude elöljáró engem nevezett ki az új osztagkapitánynak, és mindenki éljenezni kezdett, de én egyetlen szót sem bírtam kinyögni. Alig több mint hat hónapja vagyok itt, és máris saját Osztagom van.

Tudom, hogy volt már néhány ember, aki az érkezését követő egy éven belül osztagkapitány lett, de nem vagyok benne biztos, hogy jelenleg erre vágyom, vagy erre van szükségem az életemben.

Úgy értem, megtiszteltetés, hogy úgy hiszik, megbirkózom ezzel. Van azonban egy hátulütője is. Lehet, hogy el kell látogatnom az Umbra Vale Falkához, és nem vagyok benne biztos, hogy készen állok erre.

– Kapitány, Jude elöljáró látni akarja. Az irodájában várja – mondja Josiah, a másodparancsnokom, én pedig azon tűnődöm, miért nem a gondolati köteléken keresztül keresett Jude elöljáró. – Fent van a pajzsa, Kapitány.

Rámosolygok Josiah-ra, miközben kilépek a szobámból; nemcsak a kapitányi posztot vettem át, hanem Jett szobáját is megkaptam, ami azt jelenti, hogy a legfelső emelet másik felén lakom. Josiah követ engem a földszinti irodámba, és mindenki, aki mellett elhaladunk, enyhén meghajtja a fejét, a pozíciómnak szóló tisztelet jeléül.

– Bárcsak ne csinálnák ezt; kényelmetlenül érzem magam tőle. Ugyanaz az ember vagyok, mint korábban, de most ugyanazok, akik eddig levegőnek néztek, hirtelen tiszteletet mutatnak – mondom Josiah-nak, miközben egy újabb nő hajtja meg enyhén a fejét.

– Lesz ez még rosszabb is; elkezdenek majd beszélgetni veled – feleli kötekedve, mire Nyxara megszakad a nevetéstől.

Halkan Josiah-ra morgok, ő pedig van elég okos ahhoz, hogy tartson egy kis távolságot. Ő azon kevesek egyike az Osztagunkban, aki tudja, miket mondtak nekem más Osztagok tagjai, és mindegyikük kivétel nélkül arra utalgatott, hogy Jett szeretője voltam.

Egészen addig bírtam türelemmel, amíg valaki azt nem mondta, hogy el kellene mennem, és megkeresnem a saját, igazi Társ-kötelékemet; ekkor vesztettem el az uralmat a türelmem és Nyxara felett. Az a kibaszott idióta még mindig a gyengélkedőn van, és amint teljesen felépül, hazaküldik.

Azóta senki sem mert hasonló megjegyzést tenni, viszont kaptam épp elég gyilkos pillantást, és ez nekem sokkal jobban megfelel. Az Osztagom tagjai tudják, hogy a sok kemény munkának köszönhetően jutottam oda, ahol tartok, és egyikük sem kérdőjelezi meg a képességemet, hogy vezetni tudom ezt az Osztagot.

– Jude elöljáró, elnézést kérek a felemelt pajzsomért. Épp az utolsó vizsgámra készültem, és nem akartam, hogy bármi megzavarjon – mondom, miközben leülök az íróasztalom mögé.

– Semmi gond, tudtam, hogy tanulsz. Személyesen és négyszemközt akartam ezt intézni; tudom, hogy ez talán nehéz lesz számodra, talán meg nem – mondja Jude elöljáró.

Josiah és én összenézünk; ez a fickó rejtvényekben beszél, és nem hiszem, hogy ma van ehhez türelmem.

Jude elöljáró egy borítékot nyújt felém, amit rövid hezitálás után átveszek a kinyújtott kezéből. Felismerem a Falka címerét, és az első ösztönöm az, hogy visszavágjam Jude elöljárónak, de a kíváncsiságom győz.

Büszkén jelentjük be Fiunk, Xander Alfa-ceremóniáját, valamint Társa, Lila Luna-ceremóniáját.

Nem is bajlódom a kártya további részének elolvasásával. Összehajtom, mielőtt visszatenném a borítékba, majd visszaadom Jude elöljárónak.

– Mindketten tudjuk, hogy Xander és Lila között nincs igazi Társ-kötelék, és ez gondot jelent az Elöljárók számára, de egyben üzenetet is akarunk küldeni a Királyság összes többi Falkájának. Így tehát megvárjuk a Ceremóniát, és tiéd lesz a megtiszteltetés, hogy közöld velük: az Alfa-ceremóniát töröltük – mondja Jude elöljáró.

Josiah egy pillanatig rám néz, mielőtt úgy tűnik, megérti, miért engem ér az a megtiszteltetés, hogy megzavarjak egy Alfa-ceremóniát.

– Mennyi időnk van? – kérdezem Jude elöljárótól, lelkileg fel kell készülnöm erre.

– Több mint hat hónapotok van a felkészülésre; ismered az Alfa- vagy Luna-ceremónia törlésének szabályait. Továbbá, gondoskodjatok róla, hogy legyen kitűzve egy tárgyalási időpont Lazarus Alfa számára, arra az esetre, ha a Király előtt is hajlandó lenne megtámadni a döntésünket – feleli Jude elöljáró.

– Oké, Josiah. Vágjunk is bele ebbe a cirkuszba; akarom, hogy kitöltsük a törlési formanyomtatványokat. Lazarus Alfa kérni fogja őket, és tárgyalást fog követelni, hogy hatályon kívül helyeztesse a saját Falka-törvényüket – mondom, miközben kikísérem Jude elöljárót az ajtóig.

Kinyitom az ajtót, hogy kiengedjem Jude elöljárót, és látom, hogy a harmadparancsnokom, Jasper várakozik az ajtó előtt.

– Gyere be, Jasper. Bőven van elég tennivalónk, és szerencsére egy csomó időnk is rá. Viszont szükségem lenne néhány válaszra, és te talán tudsz ebben segíteni – mondom, miközben Jasper belép az irodámba.

Josiah átadja neki a borítékot, én pedig halkan morgok a rajta lévő Falka-címer puszta látványától is.

Egy pillanatra csend lesz az irodámban, de aztán Jasper megszakad a nevetéstől.

– Hadd találjam ki, mi fogjuk szétverni ezt a vidám kis banzájt? – kérdezi, és még hangosabban kezd nevetni. Valaki úgy tűnik, boldogan vállalja az ünneprontó szerepét, és ezen már muszáj kuncognom.

Úgy döntök, elmondom mindkettőjüknek, miért engem ért a kiváltság, hogy a törléssel foglalkozzak, mire mindkét férfi hangosan felmordul.

Jasper hasonló helyzeten ment keresztül, Josiah-nak pedig azelőtt szakították meg a kapcsolatát, hogy esély lett volna egy kötelék kialakulására.

Hogy Xander miért Lilát választotta helyettem, még mindig rejtély; Jasper és Josiah viszont tudják, miért utasították vissza őket. Egyiküknek sem volt elég magas a rangja; mindkét nő egy Alfát akart magának.

Hát, sok szerencsét. A legtöbb Alfa arrogáns, kiállhatatlan és faragatlan; szentül hiszik, hogy ők az Istennő ajándékai a nők számára.