Elara szemszöge

Egy hatalmas fehér épület fogadott, ahogy felhajtottam a feljárón. Ebben az épületben – a falkaházban – laktam majdnem egy évig, és úgy ismertem a helyet, mint a tenyeremet.

Egy fiatalos, szőke őr sietett felém, amint kiléptem a teherautóból. Körülbelül tizenkilencnek tűnt.

„Jó reggelt, Jenson” – hajolt meg. „Valerius király várja önt.”

Bólintottam, és átadtam neki a slusszkulcsot.