Kaelen.

Az út a plázáig többnyire csendben telik. Kivéve az izgatott anyámat, aki folyamatosan azokról a dolgokról áradozik, amiket meg akar nézni.

A társam ezzel szemben a telefonjába mélyedve gépel, és magában kuncog. Ez fájdalmas szorítást kelt a szívemben. Kivel levelezik?

Vajon valaki a helyembe lépett? Én kellene, hogy az egyetlen legyek, aki így meg tudja nevettetni. Istennőm! Rám sem néz.