Kaelen

– Apa, nézd, ez te vagy és anyu! Hogy sikerült? – A kisfiam széles, boldog vigyorral néz rám, én pedig nem tudom megállni, hogy meg ne csípjem a pufi arcát. Az én és Lara erős génjeinek köszönhetően a pofon nyomai már elhalványultak az arcáról.

A rajzra nézek és kuncogok. Két pálcikaembert rajzolt, akik közel vannak egymáshoz.

– Azta! – teszek úgy, mintha meglepődnék, és a számat is eltakar