Elara.

Amint a társam elmegy, gyorsan lezuhanyozom és átöltözöm, mert tudom, hogy a fiam nemsokára keresni fog. Egy rövid fehér ruhát választok, a hajamat pedig kiengedve hagyom, hogy a levegőn száradjon meg.

Felveszem a fehér tornacipőmet, és mielőtt elhagynám a szobát, Kian – ahogy sejtettem – berohan.

„Mama!” – kiáltja, felemelve a kezét, hogy vegyem fel, én pedig felkuncogva felkapom.

„Szia, k